Termékajánló

Termék részletek



Szántó András: Pest éltető ereje a Duna (Pesti alakok 5. sorozat)

Szántó András: Pest éltető ereje a Duna (Pesti alakok 5. sorozat)
3 600 Ft+ ÁFA= 3 780 Ft
  • Szántó András: Pest éltető ereje a Duna (Pesti alakok 5. sorozat)

    Pest éltető ereje a Duna

    Grand Hotelektől a Halászcsárdákig

    2020.

    ISBN: 9786150093123

    Miért éppen a Dunával kapcsolatos vendéglátásról szól ez a könyv?

    Bevezető



    Talán azért, mert Pest életereje sokáig a Duna közelségére épült. Ennek része volt többek között a halászat: ez a tevékenység a 20. század elejéig jelentős szerepet töltött be a Pest élelmezésében. A pesti halászat különleges ága volt a vizafogás, még városrészt is neveztek el erről a tevékenységről – a Vizafogó ma a pesti partszakasz része. A tekintélyes méreteket öltő halfajta (az 1800-as években kifogott vizák tömege meghaladta a 100 kg-ot is) a 20. század elejére eltűnt a Duna budapesti szakaszából. Számuk egyrészt a túlhalászat miatt fogyatkozott meg, másrészt a rakpartépítkezés és a megélénkülő hajóforgalom sem kedvezett a szaporodásához. A környezet megváltozása a többi halfaj esetében is az állomány csökkenésével járt, a századforduló éveiben már csak kedvtelésből volt érdemes halászni Pestnél. Személyes emlékem, hogy tinédzser korom nyarait jórészt Alsögödön, a Dunaparti Textiles üdülőben töltöttem. Előttünk a Dunán minden tele volt a háló halakkal. Főleg márna volt és ponty. Nagyon olcsón vehettünk tőlük friss és gyönyörű halakat – halászlének nagyobbat, paprikás lisztben megsütni az apróbbakat. Hasonlóan megváltozott a Duna vizének felhasználása is. Az 1850-es évekig vizesemberek puttonyokból, fahordókból árusították városszerte a folyóból merített vizet. A korszak e jellegzetes alakjai a század második felében kiépülő vízvezeték-rendszer terjedésével eltűntek az utcákról. A vízművek tiszta ivóvizet szállítottak a háztartásokba, aminek jelentős szerepe volt a kolera-járványok leküzdésében. Ebből a szempontból szintén lényeges volt a csatornázás kiépítése: az 1840-es és 1860-as évek között kialakított hálózat gyűjtőcsatornáit nyolc helyen vezették a Dunába. Ennek a megoldásnak a hátulütője volt, hogy jelentős szennyezést jelentett a folyó városhoz közeli szakaszain.