Böjt traktátus

Misna – Böjt traktátus

A zsidó vallásnak, a zsidóság törvényeinek, szokásainak és hagyományainak alapja az Írott Tan, a Tóra, amelyet Mózes tanítómesterünk a Szináj hegyen vett át az Ö-valótól. Azonban a Tórában leírt rendelkezések megvalósításának szabályai nincsenek mindig egyértelműen, világosan megfogalmazva. Gyakran csak utalást találunk egy-egy prancsolatra, sőt a hagyomány szerint vannak olyan törvények is, amelyeket az Ö-való elmondott ugyan Mózesnek, mégsem kerültek bele a Tórába. A homályos szövegrészek magyarázatát, és a le nem írott törvényeket a magyarázók nemzedékek hosszú során át szóban adták tovább tanítványaiknak. A szájhagyományként terjedő Szóbeli Tan az idők folyamán olyan hatalmasra duzzadt, hogy az emberek egyes részeket kezdtek elfelejteni. Ezt a folyamatot az is elősegítette, hogy a zsidóságot egyre keményebben sújtották a történelem csapásai, így egyre kevesebb lehetőség volt a rendszeres tanulásra. Ezért kb. i.sz. 220-ban Rabbi Jehúda HáNászi, az akkori zsidóság vallási vezetője, írásba foglalta a törvényeket és azokat a döntéseket, amelyek leginkább megfeleltek a kornak.

Ez a törvénytár a MISNA (a tanítás ismétlése, ismételve tanulás), amelyet Rabbi Jehúda HáNászi hat részre – rendre – osztott fel: Zeráim (Vetések – az áldásmondások, a földművelés és az állattenyésztés törvényei), Moéd (Ünnep – a szombat, az ünnepek és a böjtök törvényei), Násim (Nők – a házasságkötés, a válás és a fogadalmat tévők törvényei), Nezikin (Károk – a büntetőjog és a bíróságok törvényei), Kodasim (Szentségek – az áldozatok, és a Szentély méreteinek törvényei), Tájárot (Tisztaságok – a rituális tisztaság és a tisztátalanság törvényei). Az egyes részek további traktátusokra oszlanak, amelyek a törvények egy-egy kisebb, szorosabban összetartozó csoportját alkotják.

A kiadványt 1994-ben a Bet Peretz Alapítvány adta ki.