Bárány Róbert: Az elveszett nagyapák

Bárány Róbert: Az elveszett nagyapák

Bulgakov Woland professzorától tudjuk, hogy a kézirat sosem ég el. Jó lenne, ha ez igaz lenne a családi dokumentumokra is, amelyek múlandósága azonban még az irodalmi műalkotásoknál is sokkal nagyobb. Különösen igaz ez az elmúlt évszázadra, amelyben az emberiség szándékosan és többször igyekezett elpusztítani azt, amit addig elért, létrehozott. És ami ennél is szörnyűbb: pusztította önmagát is, aminek eredményeképpen már szavakban sem tudták a generációk átadni egymásnak az átadandókat. A nagyszülőknek nem adatott meg a lehetőség, a gyerekek pedig már képtelenek voltak rá. Bárány Emilné, Deutsch Ágnes is egyike volt azoknak a szerencsétlen sorsú ártatlanoknak, akiknek múltját maga alá temette a történelem. A háború utáni újrakezdéshez hatalmas elszántságra volt szüksége, amelyhez erőt családjából, múltjából nem meríthetett. Mindenkijét és mindenét ellopták és megsemmisítették. Újrakezdett életét is úgy fejezte be, hogy sosem tudta meg: vidám és napsugaras gyermekkorának eleven dokumentumai, az édesapja által készített családi filmtekercsek egy budapesti lakóház padlásán túlélték a háborút.
Deutsch Richárd amatőr filmes gondoskodásának köszönhető, hogy a filmek fennmaradtak. Még a háború idején bízta rá valakire a gyűjteményt, akinek a halála után, annak családja révén került a hagyaték a Filmarchívumba. Az időközben digitalizált amatőr filmek húsz éve voltak már a magyar filmörökség megbecsült darabjai, amikor egy véletlennek köszönhetően rájuk talált az, akit valójában illet. Bárány Róbertnek, Ágnes fiának, Richárd unokájának 70 évet kellett várnia a találkozásra. 2016-ban öröménél csak meglepetése volt nagyobb, amikor sorra vonultak fel előtte családjának sosem látott szereplői és helyszínei. Az amatőrfilmezés történetét kutató archivátorként akkor nem sok részlettel és felvilágosítással tudtam neki szolgálni, de megígértem, hogy a rendelkezésre álló néhány név és évszám alapján megpróbálunk együtt leásni családja történetének legelejére. Az izgalmas nyomozásban nagy segítségünkre volt Deák Tamás családfakutató barátom, az Arcanum Digitális Tudománytár húszmillió oldalas újságarchívuma, a Hungaricana adatbázisa, melyen keresztül a Budapest Fővárosi Levéltár gyűjteményében is online bejutást nyertünk, a Magyar Nemzeti Filmarchívum könyvtára és természetesen a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa, amely nyolcmillió forinttal támogatta a munkánkat. A végeredmény Az elveszett nagypapa című, Borsody Istvánnal közösen készített dokumentumfilmünk lett, amely a holokauszt során elpusztított zsidó család történetén kívül méltó emléket állít Deutsch Richárdnak, az első magyar sci-fi filmeket jegyző művésznek is.
Inkább több az, ami nem fért bele a film ötven percébe. De ez a sok minden nem is mutatható meg jól filmes eszközökkel, és nagy részük sehogyan sem kapcsolódik a megtalált filmtekercsekhez. Azonban kibomlik általuk egy 19–20. századi zsidó család gazdag és tevékeny életútja, melybe az anyakönyvi bejegyzések száraz adatain túl ma már sajnos nemigen nyer mélyebb betekintést a kutató. Mindaz, ami Bárány Róbert nagykőrösi szépapja, Deutsch Ariel előtt történt, anyakönyvezés hiányában nem fog már kiderülni. A család története mégis valamelyest felvázolható, csak fantázia kell hozzá, hogy elképzeljük, amint Ariel fia, a Petőfi-kortárs pincér, Márton Pestre érkezik, és feleségül veszi azt a Südfeld Nettit, akit matuzsálemi korában még Richárdnak, az unokájának sikerül lefilmeznie. Kilenc gyermekük neve ismert az anyakönyvekből, de ennél akár több is lehetett. Ez talán sosem fog kiderülni, mint ahogy az sem, hogy mi volt valójában Richárd foglalkozása. A rengeteg kérdést egyedül a fantázia képes megválaszolni, melyet az a természetes érdeklődés táplál, amellyel Bárány Róbert fordul korábban elhallgatott, s most váratlanul megtalált ősei felé.
Kurutz Márton
filmörténész
Magyar Nemzeti Filmarchívum